2017. július 4., kedd

A tél szelei - Victarion (részlet)

.epub .mobi
eredeti szöveg

A Nemes Hölgy termetes hajó volt: olyan kövéren és lomhán terült el a vízen, mint a zöld földek nemes hölgyei ágyaikon – hatalmas fenekét így Victarion alaposan megtölthette felfegyverzett harcosaival. Mögötte haladt a Rabszolga-öbölbe vezető hosszú útjuk eddigi termésének, a Vasflotta szerezte zsákmánynak a többi része: a Nemes Hölgynél csekélyebb méretű koggék, nagy koggék, karakkok, és kereskedőgályák szedett-vedett sora és köztük néhány halászhajó itt-ott elszórva. Ez a flotta amilyen méretes volt, egyúttal olyan ártalmatlan is: noha gyapjúból, borból és egyéb árucikkekből bőséggel akadt a hajóin, vajmi kevés veszélyt jelentett az ellenségre. Parancsnokának Victarion Egyfülű Wulfot nevezte ki.
– A rabszolgatartók összerezzenhetnek a vitorláid láttán – mondta Egyfülűnek –, de amint teljesen a szemük elé kerültök, egyből kikacagják majd a félelmüket. Kereskedők és halászok vagytok, semmi egyéb. Bárki ezt gondolja majd, aki rátok néz. Hadd menjenek olyan közel hozzátok, amennyire csak szeretnének, az embereket viszont tartsd benn a hajótestekben, amíg készen nem álltok. Aztán ti is közelítsetek, és szálljátok meg a fedélzetüket! A rabszolgákat szabadítsátok meg a láncaiktól, uraikat adjátok a tengernek, a hajókat viszont vegyétek magatokhoz. Mindegyikre szükségünk lesz majd a hazaúthoz.
– Hazaút… – Wulf elvigyorodott. – Az embereknek örülni fognak, ha meghallják ezt, kapitány úr. Előbb megszerezzük a hajókat… aztán szétzúzzuk ezeket a yunkaiakat. Úgy ám!
A Vasdiadal kéz a kézben haladt a Nemes Hölggyel: a két hajót láncokkal és csáklyákkal fogták össze, közöttük létrán lehetett átjárni. A nagy kogge hosszban jóval felülmúlta a hadihajót, és magasabbra is emelkedett a vízből. Vasemberek fejei sorakoztak végig a korlátja mentén; bámulták Victariont, ahogy hátba veregeti Egyfülű Wulfot, majd felküldi hozzájuk a létrán. A tenger vize sima volt és békés, az égen még fénylettek a csillagok. Wulf felhúzatta a létrát és eloldoztatta a láncokat az embereivel; a kogge és a hadihajó útjai elváltak. Ekkor a messzeségben Victarion híres flottája is vitorlát bontott. A Vasdiadal legénysége vad éljenzést hallatott, amire a Nemes Hölgyé hasonlóképpen válaszolt.
Victarion a legjobb harcosait adta Wulfnak. Irigyelte is őket, hiszen rájuk várt, hogy a legelső csapásokat mérjék és először lássák meg a riadalmat ellenfeleik szemében. Miközben a Vasdiadal orrából nézte, ahogy Wulf kereskedőhajói egymás után tűnnek el nyugati horizonton, eszébe jutottak a legelső megölt ellenségei, majd az első hajója és az első asszonya is. Türelmetlen lett: már éhezett a hajnalra és mindarra, amit ez a nap hozhat számára. Halál vagy dicsőség, én ma mindkettőből kiveszem a részem. Őt illette a Tengerkő Trónus, miután Balon meghalt, Euron azonban elvette tőle – éppúgy, ahogy sok évvel azelőtt a feleségét is elragadta. Elvette és be is mocskolta, de azt már rám hagyta, hogy megöljem. Csakhogy mindez már a múlté volt; Victarion úgy érezte, most végre megkapja jussát. Enyém a kürt, és rövidesen enyém lesz az asszony is; ő pedig még szebb is annál, amelyiket meg kellett ölnöm a Varjúszemű miatt.
– Kapitány! – A hang gazdája Hosszúvizes Pyke volt. – Az evezősök már várnak.
Háromra lesz szükségem, három erősre.
– Küldd őket a kabinomba! A pap is kelleni fog.
Mindhárom evezős nagydarab volt, noha az egyik csak fiú; a másik monstrum, a harmadik pedig egy fattyú fattya. A Fiú még egy éve sem húzta az evezőt, a Monstrum viszont már húsz éve szolgált a flottánál. Volt nevük is, Victarionnak azonban fogalma sem volt róluk; annyit tudott csupán, hogy egyikőjük a Siralomról, egy másik a Karvalyról, a harmadik pedig a Pók Csókjáról jött. Nem is várhatta el senki Victarion Greyjoytól, hogy névről ismerjen minden szolgát, aki valaha a Vasflottában evezett.
– Mutasd meg nekik – parancsolta Moqorrónak, miután a három férfit bevezették a kabinjába.
A pap eléjük hozta a kürtöt, a sötétbőrű asszony pedig lámpást tartott fölé, hogy mind jól megnézhessék. A meg-megrebbenő fényben mintha maga a pokolkürt is rángott és vonaglott volna a pap kezeiben, akár egy szabadulni próbáló kígyó. Moqorro irtózatos méretű ember volt: nagy hasú, széles vállú és toronymagas – a kürt azonban még úgy is hatalmasnak látszott, hogy ő fogta.
– A bátyám Valyriában találta – mesélte Victarion a szolgáknak. – Képzeljétek csak, mekkora lehetett a sárkány, amelyik elbírt két ilyet a fején. Nagyobb Vhagarnál és Meraxesnél, de még Balerionnál, a Fekete Iszonyatnál is. – Elvette a kürtöt Moqorrótól, és tenyerével végigsimította az ívét. – Euron egyik némája belefújt az ó-wyki Királyválasztáson. Biztosan van köztetek, aki emlékszik. Nem olyan hangja volt, amelyet elfelejt az ember, ha csak egyszer is hallotta.
– Azt mondják, meghalt – szólt a Fiú. – Az, aki megfújta.
– Így igaz. A kürt füstölgött utána. A némának felhólyagzott tőle az ajka, a mellére tetovált madár pedig vérzett. Aztán másnap meghalt. Mikor felvágták, látták, hogy a tüdeje megfeketedett.
– Ez a kürt el van átkozva – jelentette ki a Fattyú Fattya.
– Valyriai sárkány szarvából faragták – felelte Victarion. – Bizony, hogy el van átkozva. Nem is mondtam soha, hogy nincs. – Végigfuttatta kezét a kürtöt díszítő egyik vörösarany gyűrűn; ujjbegyei alatt mintha dalra fakadtak volna az ősi rovások. Egy fél pillanatig nem is akart jobban semmi mást, mint hogy ő maga szólaltassa meg a kürtöt. Euron bolond volt, hogy ideadta nekem. Értékes és nagy erejű ez a kürt. Vele elnyerem a Tengerkő Trónust, aztán pedig a Vastrónt is. Vele elnyerem az egész világot. – Cragorn háromszor fújt a kürtbe, mielőtt belehalt. Volt akkora darab, mint bármelyikőtök, és olyan erős is, mint én. Akkora ereje volt, hogy puszta kézzel le tudta csavarni egy ember fejét a nyakáról. A kürt mégis végzett vele.
– Akkor mi is beledöglünk – szólt közbe a Fiú.
Victarion ritkán hagyta szó nélkül azt, ha egy szolga engedély nélkül nyitotta ki a száját – a Fiú viszont még fiatal volt, nem több mint húszéves, ráadásul várható volt, hogy nemsokára meg is hal. Így ez egyszer annyiban hagyta.
– A néma hármat fújt bele, ti viszont egyenként csak egyet fogtok. Talán belehaltok, talán nem. Egyszer mindenki meghal. A Vasflotta most csatába megy, és még mielőtt a Nap lemegy, erről a hajóról is sokan meghalnak majd. Ledöfik, levágják vagy kibelezik őket, vízbe fúlnak vagy eleven elégnek… csak az Istenek a tudói annak, ki éri meg közülünk a holnapot. Fújjatok a kürtbe, és ha túlélitek, szabad emberek vagytok, akár mindhárman is. Kaptok tőlem asszonyt, földet meg hajót, még saját szolgákat is. Ismerni fogják a neveteket!
– Még te is, kapitány úr? – kérdezte a Fattyú Fattya.
– Biz’ ám!
– Akkor én vállalom.
– Én is – vágta rá a Fiú.
A Monstrum csak összefonta a karját, majd bólintott.
Ha ezekbe bátorságot öntött a hit, hogy ők döntöttek, hát higgyék csak azt. Victariont kevéssé érdekelte, miben hisznek – végül is csak szolgák voltak.
– Velem jöttök, a Vasdiadalon – mondta nekik –, de nem harcoltok a csatában. Fiú, te vagy a legifjabb, így elsőnek te fújod meg a kürtöt. Mikor eljön az idő, hosszan és hangosan fújjatok bele. Úgy hallottam, erősek vagytok. Addig fújjátok, amíg már állni sem bírtok, olyan gyengék vagytok; amíg az utolsó csepp levegőt is ki nem préselitek magatokból; amíg a tüdőtök égni nem kezd. Hadd hallják meg Mereen szabad lakosai, Yunkai rabszolgatartói és Astapor szellemei! Hadd szarják össze magukat a majmok, mikor a szava elér a Cédrus-szigetig! Aztán adjátok át a kürtöt a következőnek. Hallottátok? Tudjátok hát, mi a dolgotok?
A Fiú és a Fattyú Fattya meghúzták üstöküket. Talán a Monstrum is így tett volna, ha nem lett volna kopasz.
– Megfoghatjátok a kürtöt, aztán mehettek.
A három szolga egyenként hagyta el a kabint. Végül Moqorro is elindult kifelé, Victarion viszont nem akarta, hogy magával vigye a kürtöt.
– Azt magamnál tartom, amíg szükség nem lesz rá.
– Ahogy parancsolod. Kívánod, hogy megvágjalak?
Victarion csuklón ragadta a sötétbőrű asszonyt, és magához húzta.
– Majd ő megteszi. Te menj, imádkozz a vörös istenedhez. Gyújtsd meg a tüzed, aztán mondd el, mit látsz.
Moqorro sötét szemében mintha fény gyúlt volna.
– Sárkányokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése